Péntek volt, este  nyolc felé járt az idő. Ott álltam egy berlini  konyhában, ami a japán barátnőm és mexikói-spanyol lakótársának bérleményéhez tartozott. Cseh sört ittunk (tudom ez szentségtörés de Prágából érkeztem)  és társaságunkban volt még egy nicaraguai-német srác, egy dél-carolinai meleg fiú és egy félig orosz félig német srác, akik mind segítettek valamely fázisában a vacsora elkészítésének, ami thai csirke volt. A bábeli zűrzavar semmi ahhoz, ami ott zajlott. Általában angolul folyt a társalgás de fel-fel bukkantak német,japán, magyar, spanyol és speciális dél-carolinai angol kifejezések is.  Ebben a környezetben kellett átadnom azt, amit a hazánkról tudni érdemes, kezdve a Honfoglalással és egészen a ‘90-es évek eseményiig el kellett kalandoznom, hoszen Németországban ez most aktuális. Az este végén klubbolás volt, másnap foglaltház, harmadnap kiállítás…..

Ez a fenti kis történet nagyrészt jellemzi Berlint. Multikulturális forgatag, megannyi művésszel, foglaltházakkal, szórakozóhelyekkel, punkokkal. Berlin nem hagyományos főváros. Ritkák a felhőkarcolók, inkább olyan, mintha sok Kaposvár lenne egymáshoz nagyon közel építve. Az emberek pedig barátságosak, semmi nyoma a “Budapest feelingnek”. Németország többi részéhez képest egyébként meglepően “olcsó” (a hazai árakhoz képest persze nem), sört átlag 3 ojró körül kapni, de ha hajlandók vagyunk kicsit messzebb menni, akkor akár 1.90 ért is csapolnak, sőt aki hazaira vágyik, az elmehet a Szimplába inni egy nagyfröccsöt meg enni egy padlizsánkrémes kenyeret egyenként egy kettesért. De ha Berlinben vagy tégy úgy mint a berliniek és menj inkább a Club der Visionäre-be. Szívesen mennék vissza és van is esély, egy foglaltházban jókor megvásárolt sörrel bebiztosítottam a Boys on the Docks berlini színpadralépését.

Nem volt célom a teljes útinapló készítés, mert lusta vagyok írni és egyébként is rengeteg inger ért. Azért remélem sikerült felkelteni az érdeklődést a várossal kapcsolatban. ICH BIN EIN BERLINER.

This post is tagged Berlin, művészet, punk