Mivel még nem igazán hevertem ki a mézpálinka okozta sokkot, inkább a helyi kajákra koncentráltam és tetszett amit tapasztaltam. Nagyon egyszerű a litván konyha, de mi tudjuk hogy a legjobb dalok is legfeljebb 4 akkordból állnak. Sok párolt zöldséget nyomatnak a heyliek, de nem az angolok féle szétfőtt bab vonalon mozognak, hanem a zenge párolt karfiol-brokkoli-sárgarépa szentháromság itt a nyerő. Mellé szószos steakeket vagy natúr sülthalat (volt már tonhal meg lazac is) pakolnak kis héjában főtt krumlival. egy szóban: kurvajó. Meg ekll még emlytenem a litván konyha egyik remekét  cékla levest. Leírhatatlan. Kicsit székelykáposzta állagú a reszelt cékla miatt, de ízre teljesen más. Van meleg és hideg verziója is. Persze ebéd mellé sör dukál:

Kalnapilis GRAND:

A már ismert márka egyik legújabb terméke. Azért grand, mer 5,3% az alkoholtartalma. Egyébként ízre nagyon hajaz a soproni 1895-re. De ez a vervió kicsit rosszabb mint a hagyományos Kalnapilis. Azért érdemes kipróbálni.

Címkék: Csúfkodás, Kul-Turház