Pár hete már javában zajlik Kaposváron a cukorgyári kampány. Idén már ez az egyetlen város az országban, ahol jellegzetes édeskés szag terjeng a hűvös őszi levegőben. Ez az az összetéveszthetetlen illat, amiből mindenki tudja, hogy megindult a szorgos munka a gyárban. A világ bármely városában is érjen az ősz, a hulló falevelek, iskolába siető iskolások és a fagylaltosok visszavonulása ellenére is hiányérzetem van. Hiányzik a kampány szaga a teljes képhez. Olyanoknak akiknek semmi érzelmi többletet nem jelent ez, csupán egy kellemetlen szag, mondhatnák:büdös. Ezért emlékeztet az alábbi klasszikus Pouges dal Kaposvárra (is). A címe Dirty old town, vagyis “piszkos öreg város” ami esetünkben lehetne mondjuk “büdös kisváros”, de hogy ez mennyire nem negatív elmondja majd a szerző saját szavaival.
Alapesetben lehet, hogy csak facebookra posztoltam volna ki a videót, de úgy döntöttem több verzióban is érdemes megmutatni mit művel a kérdéses szájhigiéniájú Shane Mcgowan és csapata az ír népzenével, blues-zal, jazzel és bár ebből a dalból nem derül ki, a punk-hoz is hozzá-hozzá nyúltak. Hát ilyen dalokat követtek el (vigyázat, nem reprezentetív felmérésem szerint könny szembeszökése várható):
1986-ban Dublinban ugyanez a dal, láthatjuk mennyi ember jön piszkos kisvárosokból:
Különösen aktuális az utolsó verzió, hiszen idén kitört fog lassítja a kampányt, és mint a videó is mutatja, Shane barátunk is hasonló cipőben jár. Na azért nem ezt a videót raktam be elsőnek, mert egy fogatlan, részeg ír angoljából nehéz kivenni a modanivalót. Sajnos csak linkelni tudom, szóval ide kattintsatok mindenképpen, talán a legszebb verzió.
Ezelőtt tíz évvel, mikor még volt feleségem és már volt két gyerkőcöm (ők most is megvannak!) elkezdtük törni a fejünket, hogy a panelből egy családi házba kellene költözni.Elkezdtünk teleket nézegetni -na nem volt sok- minden szép részen, köztük a Kisgáti városrészben is. Szerencsénkre sikerült egy ritka napot kifognunk, amikor keleti szél fúj a város felett és a Cukorgyár “illatát” hozzta a szépen kiépülő városrészbe. Na mi ekkor döntöttük el, hogy ide nem akarunk költözni! Ezután egy évnyi hiábavaló keresgélés után megvettünk egy üres telket, természetesen a Kisgáton!
Idönként talán zavaró, de biztos hogy nagyon hiányozna nekem személy szerint is és a városnak is, ha megszűnne a cukorgyártás Kaposváron és ezzel együtt Magyarországon is.
Amikor csak a Rákóczira gondolunk, gondoljunk az akkori MIR dolgozóira, vezetőire is hisz ők voltak azok akik megalapozták ennek a sok szép napot megélt egyesületnek a jövőjét! Köszönjük nekik és köszönjük a mostani vezetőknek, hogy él még a gyár, termel, emberek dolgozhatnak és támogatja a Clubot!
Hát igen, mondom nem feltétlenül illat:D de hozzá szokik az ember és akkor már hiányzik.
Nekem mindig a hányinger jut eszembe róla…
de itt pesten minden nap hányingerkeltő szagok terjengenek.
Ej, az a honvágy.